HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > NŐI > Szex > A fizetős szex kultúrája

t: 5242

A fizetős szex kultúrája

Az 1999-es ún. „Maffia törvény” életbelépését követően legalizálódott Magyarországon a prostitúció. A Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete 2000-ben alakult meg, és legfőbb feladatának a segítségnyújtást, a prostituáltaknak a társadalomba való visszailleszkedésének támogatását tartják. Az egyesülethez 2002 májusában csatlakoztak a meleg és transszexuális prostituáltak. Hivatalosan mindenki lehet tag, aki az egyesület céljával és feladatával egyet ért. A belépési nyilatkozaton nincs külön regisztrálva, hogy ki prostituált, ki nem, tagdíj sincs.

Az MPÉE feladatának tartja az érintettek folyamatos felvilágosítását: a szexuális úton terjedő betegségekről, a nem kívánt terhesség megelőzéséről, a különböző védekezési módszerekről, a szociális segítségekről, illetve lehetőségekről valamint a hivatalos ügyek intézéséről. Rendszeresen szerveznek szűrővizsgálatokat, osztanak – ingyen – óvszereket. Segítenek menedékházban elhelyezkedni a kényszer alatt dolgozó, illetve a beteg prostituáltaknak. Szerveznek még átképzéseket és tanfolyamokat is.

A törvény fogalom-meghatározása szerint

Prostituált: az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt.
A szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybe vevővel való testi érintkezést is igénylő tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybe vevő szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul.
A szexuális szolgáltatásra felajánlkozás: a prostituáltnak közterületen vagy nyilvános helyen máshoz címzett, a szexuális szolgáltatása nyújtására irányuló szóbeli felhívása, a prostituáltnak a szexuális szolgáltatásra irányuló ráutaló magatartása, illetve a szexuális szolgáltatást igénybe venni kívánó felhívásának elfogadása.
A szexuális szolgáltatás zaklató jellegű felajánlása: más személy mozgásának, illetve a más személy által vezetett jármű elindulásának, mozgásának megakadályozása, megzavarása, agresszív, szeméremsértő szóbeli felhívás, illetőleg a prostituált erre utaló magatartása.
Nem lehet prostitúciót folytatni az ún. védett övezetekben, nem lehet 18 éven aluli személyek részére felajánlkozni, tilos a zaklató jellegű felajánlkozás, és a törvényben meghatározott egészségügyi könyvecskével kell rendelkezni.



- Miért pont Ön lett az elnök?

- Az első választásnál – amikor csak páran voltunk - engem jelöltek. Utána meg azért, mert letettem valamit az asztalra, és azóta sem hagyom lankadni az ügyet.

- Hogyan szerzik a munkatársakat?

- Attól függ, mire, kire van szükségünk. Az orvosokat, a megalakulás óta a Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat adja. Külön van egy rendelő a prostituáltak számára: nőgyógyásszal, bőrgyógyásszal. A kezdetektől van jogászunk is. Pályázatírót kerestünk, hiszen az elején azt sem tudtuk, hogyan kell, sőt, hogy egyáltalán lehet-e pályáznunk. Idén – januártól – már kilencet adtunk be. Minden helyre pályázunk, ahová csak lehet, városokhoz, az Unióhoz, de például a Holland nagykövetségre is. A 2004-es beszámolónk szerint tavaly valamivel több mint 11 millió forintot kaptunk.

- Ez a pénz elég az egyesület működéséhez?

- Nincs benne működési költség. Az erre irányuló pályázatainkat forráshiányra hivatkozva utasítja el az Esélyegyenlőségi Minisztérium… Vagyis nyerünk, csak nem kapunk pénzt. A tárcánál egyébként is tradíció, hogy nem tekintik hátrányos helyzetűnek a prostituáltakat. A miniszterasszonyok, Lévai Katalin és Göncz Kinga, nem tudják, hogy nem nekik kell hozzájárulniuk a prostitúció legalizálásához, hiszen az már korábban, 1999-ben megtörtént.

- Találkozott személyesen valamelyikükkel?

- Mind a kettővel.

- Akkor ezt elmondta nekik is.

- Lévai Katalin egy évig volt miniszter, ez alatt a prostituáltak egyesületének nyolc levelére nem válaszolt, amikor odamentünk demonstrálni, kidobott minket az irodából. Göncz Kingának egy hónapja olvastam az újságban a nyilatkozatát, mely szerint nem járul hozzá a prostitúció legalizálásához…

A törvények szerint 2000. március 1-re minden olyan településen, amely 50 ezernél nagyobb lélekszámú, türelmi zónákat kell kijelölni. Eddig egyet se jelöltek ki Magyarországon. Ennek alapján a közösségek mulasztásos törvénysértést követnek el. Szankció nincs.



- A honlapjukon is olvasható, hogy feladatuknak tekintik a társadalomba való visszailleszkedés segítését. Miért kell visszailleszkedni, hiszen ez is egy választott szakma, miért kellene mást csinálni?

- Mondok egy példát. Az egyesület egyik vezetőségi tagja egy harmincöt éves hölgy. Külker főiskolát végzett, van két nyelvvizsgája, és nyolc éve prostituált. Szeretné abbahagyni - de ennyi idő alatt sokat változott a világ, nem tud munkát találni. Hiába ír önéletrajzot, jár állásinterjúkra, szakmai gyakorlata, tapasztalata nincs. Megkerestünk szakembereket, fejvadászokat, ők sem tudtak segíteni, tanácsot adni. Most nyertünk egy oktatási pályázatot, amelybe felvettük. Az itt eltöltött másfél évet be tudja majd írni az önéletrajzába. És ez csak egy példa a visszailleszkedés nehézségére.

- Szélsőséges példa, nem?

- Sajnos mindennapos.

- Sokan gondolják, gondoljuk úgy, hogy nem lesz valaki prostituált diplomával.

- Ebben a már említett oktatási pályázatban tizenöt nő számára tudunk képzést biztosítani. Százötven jelentkező van… Felállítottunk egy gyakorlatot, egy osztályozási rendszert a szelektálásra. A korral kezdjük: minél idősebb valaki, annál kevesebb az esélye arra, hogy tovább dolgozzon, a prostitúcióból befolyó pénzből éljen. Ha valaki mondjuk tanult, de még csak húsz éves, akkor „neki még van ideje”, szemben azzal, aki elmúlt negyven. Vállaltuk azt is, hogy akik elvégzik ezt az iskolát, azoknak gondoskodunk munkahelyről. Sőt, az egyesület is szeretne alkalmazni négy főt, hiszen azok tudják legjobban segíteni saját társaikat a kiszállásból, akik maguk is ezzel foglalkoztak.


Folytatás

(nana)

2005.05.17

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok