HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > NŐI > Család > Meddőség vagy türelemjáték?

t: 4896

Meddőség vagy türelemjáték?







Magyarországon a fogamzókorban lévők kb. 10-15 %-a, azaz mintegy 200 000 házaspár meddő. Mintegy 15%-uk vár lombikbébire, így itthon évente 5500-6000 beteget kezelnek – ennek 65%-át a Kaali Intézetben végzik. A gyermektelenségért fele-fele arányban felelősek a férfiak és a nők. A nőknél a leggyakoribb ok a petevezető elzáródása, a férfiaknál pedig az alacsony spermiumszám. A termékenységet esetlegesen befolyásolhatják az éveken át tartó fogyókúrák és a nagyon komoly stressz, ezenkívül az előrehaladott életkor. Minél tovább tart a kényszerű gyermektelenség, annál nagyobb lesz az érzelmi nyomás az érintetteken. A legújabb kutatások szerint leggyakrabban a psziché gátolja meg a terhesség létrejöttét. A negatív gondolatok és érzések ugyanis közvetlen hatással vannak az idegrendszerre és az agyalapi mirigyre, ezek pedig egyenesen befolyásolják a szervezet hormonháztartását, így hatnak a nők ciklusára és a férfiak spermiumtermelésére is.

Sok pár a mesterséges megtermékenyítésben reménykedik, de a „technikai rásegítéstől” sokan visszarettennek. A naptár szerinti szerelem, a testi megerőltetés hatásai felmérhetetlenek. Ezért ajánlják a pszichológusok a pároknak, hogy próbáljanak alternatív módszereket bevetni: fogadjanak örökbe egy gyermeket, vagy fordítsák teljesen új irányba az életüket. Ilyenkor gyakran magától is rendeződik a helyzet, és a kívánt utód szinte pillanatok alatt megfogan. Először azonban az embernek lelkiekben kicsit távolabb kell kerülnie a kívánságaitól.

Mariann története

Egy évvel az esküvőnk után elhatároztuk a férjemmel, Zolival, hogy szívesen vállalnánk egy gyereket. Abbahagytam a fogamzásgátló gyógyszer szedését, és a következő két évben szeretkezéskor nem védekeztünk. De nem lettem terhes. Kezdetben nem sokat foglalkoztam ezzel, ám amikor a legjobb barátnőm áldott állapotba került, az egyik kolléganőmnek pedig ikrei születtek, egy kissé nyugtalankodni kezdtem. Miért sikerül másoknak, csak nekünk nem? Valamit rosszul csináltunk? Akkoriban elég fárasztó munkám volt. Lehet, hogy amiatt nem jött össze?

Az ösztrogénszintem nem volt megfelelő

Az orvos, akivel a gyerekvállalásról beszéltem, tablettákat írt fel a túlzott stresszhormon-képződés ellen, és azt ajánlotta, reggelente mérjem meg a hőmérsékletemet. Ezekből az adatokból számomra is kiderült, mikor vagyok termékeny állapotban. Természetesen magamban lázadoztam a lázmérés ellen, hiszen így is alig volt időm reggel.
Naptár szerint szeretkeztünk tehát, és én minden hónapban reménykedtem, hogy pozitív lesz a teszt. Minden alkalommal, ha késett a menstruációm, repkedtem a boldogságtól, aztán megint semmi!

Egy újabb évnyi próbálkozás után felkerestem egy speciális fogantatásra szakosodott rendelőt. A doktornő azt tanácsolta, vizsgáljuk meg pontosan a hormonszintemet. Így reggelente be kellett mennem a laborba, hogy vért vegyenek tőlem. Tényleg nem stimmelt az ösztrogénszintem. Bár volt mensesem és peteérésem, a petesejtem a hormonális probléma miatt nem volt elég érett. Ezért a menses utáni második naptól a tizenharmadikig mindennap hormoninjekciót kellett beadnom magamnak, hogy elősegítsem a peteérést. A tizennegyedik napon egy másik hormoninjekció következett, melynek hatására három nap múlva bekövetkezett a petesejt kilökődése. Akkor nagyon bíztam abban, hogy gyermekem lesz, és már a nevén kezdtem el gondolkodni.

A szexuális életünk teljesítménytúrává vált

Zoli azonban nem volt olyan lelkes, mint én. A terápia mellékhatásai miatt kezdett el aggódni, ezenkívül zavarta, hogy a szerelmi életünk kikerült a nyilvánosság elé. Ha ugyanis a hormonértékek azt mutatták, hogy a majdhogynem teljesen biztos időpont nemsokára bekövetkezik, neki „készen kellett állnia”, ha kedve volt hozzá, ha nem.
Másnap reggel pedig be kellett mennem kontrollvizsgálatra. Kiderült, hogy a „szerelmes éjszaka” után csak kevés spermium maradt életben. A terhességi teszt pár nappal később ismét negatív lett. Felmerült, hogy talán Zoli spermiumaival sincs minden rendben. Így kértem egy időpontot a férjemnek is.

Amikor felhívtam a munkahelyén, mérgesen reagált. „Be kell mennem egy kabinba, és spermiummintát kell vennem magamtól? Egyébként is, mindig én intézem a saját orvosi vizsgálataimat” – morogta a telefonba, és letette a kagylót. Így hát megszeppenve lemondtam az időpontot.

Estére Zoli haragja elpárolgott. „Nem vagyok talán elég férfias” – nyögte kétségbeesetten. Én vele együtt szenvedtem, de legbelül valami olyasmit éreztem, mintha megkönnyebbültem volna. Ez azt jelentette, hogy nem én vagyok egyedül a felelős azért, hogy eddig nem lehetett gyerekünk.

Nemsokára már csak egyetlen dolog foglalkoztatott minket: hogyan lehetne mégis gyermekünk? A szex elveszítette könnyedségét, és olyanná vált, mint egy teljesítménytúra. Sajnos, egyszer sem értük el a hőn áhított célt. Már arról is leszoktunk, hogy az élet és a szerelem szépségéről beszélgessünk, hiszen elhanyagoltuk mindazt, amivel addig a szabadidőnkben foglalkoztunk. Tejeskávé reggelire, egy pohár vörösbor a vacsorához, utána egy cigaretta? Nem, köszönöm. Utazzunk el? Inkább ne. Találkozzunk az ismerőseinkkel? Csak akkor, ha nem terelődik a szó a gyerekekre. Sport és hobbi? Csak a naptár szerint. A szerelmi életünk betáblázása mindennel szemben elsőbbséget élvezett.

Zoli mégis ráállt, hogy megvizsgálják a spermiumait. A vizsgálat túl alacsony spermiumszámot és -mozgást állapított meg. Az urológus ráadásul visszértágulatot észlelt a párom vesetájékán. Ez lehetett az oka a rossz leleteknek. Zoli megoperáltatta magát, de amikor a műtét után sem javult a helyzet, az orvosok nem tudtak több tanácsot adni. Azt mondták, valószínűleg az ő esetében is a stressz és a környezetszennyezés lehet az alacsony spermiumszám oka. Állítólag egyre több férfi szenved emiatt.

Megpróbálkoztunk a mesterséges megtermékenyítéssel

Ebből adódóan először gondolkodtunk el a mesterséges megtermékenyítés lehetőségén. Elhatároztuk, hogy inszeminációval (hímivarsejtek petevezetékbe juttatásával) próbálkozunk. Ezzel párhuzamosan elkezdtük intézni, hogy a társadalombiztosítás átvállalja az in-vitro-fertilizáció (lombikban megtermékenyítés) költségeit. Arra az esetre, ha nem sikerülne az inszemináció.

Az ember nem is tudja elképzelni, milyen sokáig tart, és milyen méltóságon aluli egy ilyen beavatkozás. Zolinak a pete kilökődésének napján le kellett adni a spermáját a rendelőben. Körülbelül két órával később ezeket a sejteket egy csövön keresztül felvezették a méhembe. Továbbra is adtam magamnak a hormoninjekciókat, és havonta nyolc alkalommal jártam vérvételre és ultrahang-kontrollra – a harmadik naptól a terhességi tesztig. Négy inszeminációt csináltunk végig, egyik sem lett eredményes.

Egyre keserűbbé váltunk, és Zoli megelégelte a végeláthatatlan beszélgetéseket is. Néha az volt a benyomásom, egyenesen az a célja, hogy ne érjen haza időben. Úgy tűnt, direkt túlórázik és kerül engem.

Én sem találtam már semmiben sem örömet. Bűnösöket kerestem, és nem találtam magyarázatot. Akkoriban kezdtem el azon gondolkozni, hogy feladom a gyermek utáni vágyam. Nem akartam, hogy emiatt szétmenjen a kapcsolatunk. Ennek ellenére megtettünk mindent, hogy végre szülők lehessünk. Ha az in-vitro megtermékenyítéssel sem járunk szerencsével… Nem túl sok lehetőség van ezen kívül. Kiváltképp, hogy csak négy ilyen beavatkozást áll a TB. Így beadattam magamnak egy óriási adag hormonkészítményt, hogy felgyorsítsuk a peteérést.

És ismét negatív lett a teszt

Szabadnapot vettem ki a peteérés napjára, reggel bementem a rendelőbe, és altatásban eltávolítottak belőlem 14 petesejtet, ezalatt a férjem a szomszéd szobában spermát „gyűjtött”.
A 14 petesejtből kilencet megtermékenyítettek. Két nap múlva két sejtkezdeményt be is ültettek a méhembe, a többit későbbi felhasználásra lefagyasztották. A terhességi teszt azonban megint negatív lett. Két hónap múlva próbáltam meg így utoljára teherbe esni. Ismét két megtermékenyített sejtet ültettek be. Akkor ugyan terhes lettem, de az ultrahangon csak egy üres petezsákot láttam, embrió nélkül.

Tehát megint semmi. Hiába volt az a sok tortúra. Zoli és én egész este sírtunk. Megvádoltuk egymást, aztán megint sírtunk, majd egymás karjába borultunk. Utána elhatároztuk, hogy ez így nem mehet tovább. Más irányba kell fordítanunk az életünket. Elbúcsúztunk attól a gondolattól, hogy valaha is gyermekünk legyen.

Ez az elhatározás máris meghozta a gyümölcsét. Zoli megint ugyanaz az ember lett, akibe annak idején beleszerettem. Korábban jött haza, és magától kezdett el beszélni. Kezdetben csak a munkahelyéről, de legalább beszélt. Egyre többet tárgyaltunk arról, milyen lesz a jövőnk, és lehet, hogy mégiscsak tudunk egy hétvégi házat venni a tóparton.

Újra elkezdtem futni, és összejártam a barátnőimmel. Bánat, rossz lelkiismeret nélkül. Nagyokat sétáltam az erdőben azzal a kutyussal, amit Zolival közösen vettünk. Esténként élveztem a vacsora ízeit, és azt, hogy büntetlenül megihatok egy pohár bort. Kevesebbet dolgoztam, és azt ettem, amihez kedvem volt. A „mindenáron terhesnek lenni” belső nyomása nélkül tényleg sokkal jobban éreztem magam!

Aztán – valami csoda folytán – két év múlva elmaradt a menstruációm. A terhességi teszt pedig életemben először mutatott két csíkot.

A pszichológus jegyzete

Meddőségről akkor lehet beszélni, ha egy év védekezés nélkül sem jön létre fogamzás, vagy a nő nem képes ez idő alatt kihordani a terhességet. Külön nehézséget okoz az ún. funkcionális meddőség, vagyis az az eset, amikor anatómiai és élettani szempontból nem talál az orvostudomány lényeges okot a nemzésképtelenségre az egyik/és vagy másik, vagy akár mindkét fél esetében. Ezek olyan pszichés vonatkozások, amelyeknek az élettörténetben megnevezhető, fellelhető okai vannak. Ilyen esetekben nagyon eredményesek az ún. párterápiák, melyek során feltérképezik a pár, illetve a férfi és nő egyéni élettörténetében azokat az esetleges traumákat, elfojtásokat, feldolgozatlan veszteségélményeket stb., amelyek ehhez a helyzethez hozzájárulnak. Van, amikor az is segít, ha egyedül megyünk pszichoterápiára, de a leíró tanulmányok hangsúlyozzák, hogy eredményesebb, ha a párunkkal együtt vállalkozunk erre. Elméletileg is foglalkozik a pszichológia a meddőség ,,értelmével", amit a szociobiológia, ill. evolúciós biológia törvényeivel magyaráz. Abból indul ki, hogy az állatvilágban is van olyan helyzet, amikor ,,mérlegelni és kalkulálni" kell (,,kell-e, szabad-e szaporodni"). Lehet, hogy a növekvő statisztikák nem is csak a stresszre, a fizikai ártalmakra vezethetők vissza. Az is elképzelhető, hogy senki nem ,,hibás". Csupán arról van szó, hogy létezik a saját gének védelme. Vagyis: ide, most, így, ilyen körülmények közé nem szabad. Ennek megválaszolása hipotetikus, de előbb-utóbb kiderülhet, hogy senki nem vétkes: rend van, úgy, ahogy Darwin képzelte. De akkor nagyon el kell gondolkozni!

A mesterséges megtermékenyítés legfontosabb módszerei

Intracytoplasmatikus spermium injekció (ICSI): a megtermékenyítést azzal segítik elő, hogy a himivarsejteket közvetlenül a petesejt cytoplazmájába fecskendezik.
Asszisztált "hatching" (AH): lényege, hogy mikromanipulációs módszerek segítségével az embriót körülvevő zóna pellucidán nyílást ejtenek. Ezzel elérhető, hogy az embriótransfert követően könnyebben ágyazódjon be a méhüregbe a megtermékenyített pete.
In-vitro-fertilizáció: hormonális serkentés útján petesejteket távolítanak el a nő petefészkéből, és lombikban összehozzák a férfi spermiumával. A hímivarsejtek megtermékenyítik a petesejteket, és az így létrejövő embriókat ültetik vissza a nő méhébe.
Intracervikális inszemináció (ICI): A hímivarsejteket direkt a nő méhnyakához fecskendezik be, az intrauterális inszemináció esetében (IUI) közvetlenül a méhbe.
Intratubáris inszemináció (ITI): a spermiumokat a petevezetékbe juttatják.
Gamete intrafallopian transzfer (GIFT-kezelés): altatásban petesejteket távolítanak el a petefészekből, majd a spermiumokkal együtt visszajuttatják a méhüregbe.
Jelenleg az Országos Egészségügyi Pénztár öt kísérletet finanszíroz, ha a meddőség oka végleges, és egészségügyi ok miatt áll fenn.

A cikkhez nyújtott szakmai segítségért köszönettel tartozunk dr. Steven Kaali szülész-nőgyógyásznak, a Kaali Intézet alapítójának és Dr. Szép Józsefnek, a Szent Margit Kórház szülész-nőgyógyász főorvosának.

(nana.hu)

LINKAJÁNLÓ
Alternatív gyógymódok

Egészség - orvos

Szépségápolás

Táplálékkiegészítők

Bio

Recept ABC

Vegetáriánus

Dísznövények

Világörökség



2006.08.29

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok