Még egyszer a rozmaringról

MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Gyógy- és fűszernövények > Még egyszer a rozmaringról

t: 1153

Javítja a végtagok vérkeringését, reumaellenes, idegfájdalmat csillapító. Emellett stimuláló alacsony vérnyomás esetén. Frissen vagy szárítva a francia, olasz és spanyol konyha nélkülözhetetlen fűszere. Leveseket, húsokat, mártásokat ízesítenek vele. Dísznövényként, a Földközi tenger vidékéről származó évelő, örökzöld, tömjénre emlékeztető illatú félcserje - kertünk védett helyén - mediterrán hangulatot idéz fel.

Európai pályafutása

Már az ókori emberek is ismerték, emlékezőképességet javító hatásáért vált köztiszteletűvé. A későbbiekben a szerelmesek hűségének és a barátságnak a jelképeként azóta is feltűnik esküvőkön, temetőkben. A középkorban jutott el Európa országaiba, ahol a kolostorkertekben sok más értékes növény mellett már termesztették is. A XII-XIII. században hódította meg a világot az Aqua Reginae Hungariae, a Magyar Királyné Vize, melyet Árpádházi Szent Erzsébet, Magyarország királynéja (Károly Róbert negyedik felesége) számára állítottak elő legelőször. (3 rész rozmaring, 1 rész levendula borszeszben desztillálva). A királyné köszvényben szenvedett, de folyamatos használata során teljesen felépült betegségéből és olyannyira megfiatalodott, hogy a monda szerint még a lengyel király is feleségül kérte. Számos "füvesköny" említi a borban főzött rozmaring egyedülálló "szíverősítő" hatását. A rozmaring a hozzákapcsolódó rendkívül gazdag szimbólumrendszerének köszönhetően kivételes helyet foglal el a gyógynövények között. Egy korabeli mondás szerint "Ahol rozmaring virágzik, ott az asszony az úr a háznál". Sokhelyütt a megbánás szimbólumaként a bírósági tárgyalótermekben a vádlottak padjára helyezték. A magyarság virágai között a rozmaring a rózsa mellett a legkedveltebb szerelmi szimbólum. Népdalokban, parasztfaragásokon és ruhadíszeken is jelen van.

Szaporítása

Dugványkészítéshez a hajtás felső, hajlékony, gyenge, ezüstös színű vége nem használható. A többi része viszont könnyen gyökeresedik.

A szaporításra kiválasztott hajtásokat feldaraboljuk úgy, hogy egy-egy dugvány 4 levélpárt tartalmazzon. Az átlagosan 10-12 cm hosszú dugványok alapját a legalsó levélpár alatt 2-3 mm-re vágjuk. A legfelső levélpár kb. 1 cm-re legyen a dugvány felső végétől. Az alsó két ízközről a leveleket éles metszőollóval levágjuk, majd a megmaradt alsó levélpárig a talajba szúrjuk. Gyökeresedésig tűző naptól védve állandóan nedvesen kell tartani a talajt. A későbbiekben, kiültetés után, nem igényel sok nedvességet. Ha a dugványkészítés során megjelenő, új hajtásokat többször visszavágjuk, elősegítjük a bokrosodást. A jól fejlett dugványokat bármikor kiültethetjük - ha többet készítettünk -, egymástól legalább 50-60 cm-re.

Begyökeresedés után különleges ápolási munkái nincsenek. Ha hidegebb éghajlatú területen próbálkozunk a rozmaring termesztésével, a fagyok előtt cserepezzük be, kevés öntözéssel hűvös, világos helyen átteleltethető. A tavaszi fagyveszély elmúltával azonban ültessük ki. Szép dísze lesz kertünknek, hasznos növénye konyhánknak, házi patikánknak és emlékezésre készteti a lelkünket.

"Ami a rozmaringot illeti: hagyom, hogy befussa kertem falait, de nemcsak azért, mert méheim kedvelik, de azért is, mert ez a gyógynövény az emlékezésnek és a barátságnak szentelt." (Thomas More, XVI. sz.)

Dr. Tulok Mária

(forrás: www.kertpont.hu)

2006.02.08

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA