HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Gyógy- és fűszernövények > Fűszerkertek, a kolostorok örökségei

t: 1299

Fűszerkertek, a kolostorok örökségei

A kakaót és vaníliát Amerika felfedezése előtt használták már az aztékok, a borsot pedig 2000 éve a hindu gyarmatosítók vitték Indonéziába. A középkorban, Európában egyre több új fűszert kezdtek el alkalmazni. A fűszer- és gyógynövények ismerői és termesztésének mesterei a kolostorok szerzetesei voltak, akik hosszú, türelmes munkával kísérletezték ki egy-egy kiváló fűszerkeverék összetételét, vagy a növények tartósításának fortélyait, melyekkel ízük a legjobban megmaradt. A kolostorokban kialakított fűszerkertek jó példaként szolgálnak arra, hogy egy haszonnövényekkel beültetett kertrész is rendelkezhet díszítőértékkel.

Hazánkban a legtöbb fűszernövény az olaszok és spanyolok közvetítésével jutottak el. Az 1800-as évek közepére a termesztés már kijutott a kolostorkertek keretei közül, és egyre elterjedtebb lett a családi kertekben is.
A történelem minden korszakát végigkísérték a fűszerezés hagyományai: míg a főúri lakomákon a keleti, drága fűszerek kerültek terítékre, ínséges időben a szegény emberek szintén fűszerek segítségével (amelyek a közelben termettek) tették elviselhetőbbé szegényes alapanyagokból álló étrendjüket.

Mi is a fűszer?

Fűszereknek azokat az általában növényi eredetű termékeket nevezzük, melyeket ételek, valamint élelmiszeripari készítmények ízesítésére, illatosítására, színezésére, és esetenként tartósítására használunk. A világon mintegy húszezer fűszerként is használható növényt tartanak számon. Ezekből hazánkban körülbelül ötvenet alkalmazunk többé-kevésbé rendszeresen.

A legtöbb fűszer egyben gyógynövény is. Fontosabb hatóanyagaik között szerepelnek baktériumölő anyagok, emésztést serkentő illóolajok, és az ásványi anyagok felszívódását befolyásoló glikozidok. Jelentős még vitamintartalmuk is, főként azoknak, melyeket frissen fogyasztunk.

A család téli fűszerellátásáról többféleképp gondoskodhatunk. Ha ragaszkodunk a friss levelekhez, a fűszerek nagy részét cserépben, télen is sikeresen termeszthetünk az ablakpárkányon, de a nyár ízeit mélyhűtve is megőrizhetjük. A leggyakoribb tartósítási mód a szárítás, ezenkívül készíthetünk fűszersót, vagy fűszeres ecetet, -olajat is, mely az év bármely szakában felhasználható a konyhában.

Az sem általánosítható, hogy a növények mely része a fűszer. A fahéjnak a kérgét használjuk, a köménynek, az ánizsnak a magjait, a tormának és a petrezselyemnek pedig a gyökerét. A közönséges boróka tobozbogyójával a gin-t ízesítik, ám ezen kívül húsok, kolbászok füstölésekor a tűzre szórva néhány szemet, kellemes aromával gazdagítja a húst, tehát "füstfűszernek" is kitűnő.

A fűszer és az étel-alapanyag közötti határ is gyakran elmosódik. A darált dió, mogyoró, a kókuszreszelék sütemények egyik alapanyaga, ha nagy mennyiségben használjuk. Ám ugyanezek rántott húsok fűszerezésére is használhatók, ha panírozáskor a zsemlemorzsát helyettesítjük velük.
Bár a fűszerezés egyéni ízlés dolga egy étel akkor harmonikus, ha a fűszerek nem érződnek ki külön belőle, ám ha valami kimaradna, az rögtön feltűnik. Nagy Z. Róbert www.herbacio.hu (forrás: www.kertpont.hu)

2005.08.18

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok