Santorini - 1. rész

Ezt a beszámolót egy kedves látogatónktól, Anikótól kaptuk, és gondoltuk, hogy feltétlenül érdemes megosztani minden olvasónkkal ennek a páratlanul szép görög szigetnek a bemutatását.

2005. nyarán júniusban Santorinira utaztunk, régóta terveztem már, hogy ezt a vulkánszigetet közelebbről is megnézem.

Egyébként is rendszeres Görögországba utazó vagyok, ha csak tehetem minden évben, jártam elsőként Stavroson, Krétán Iraklionban, Kofrun Sidariban, Paralián, stb. és tavaly Santorinin. Utólag sajnálom, hogy a fakultatív kirándulások összességére nem fizettünk be, de elég zsúfolt volt a program a 6 napban, s aztán szelektáltunk a programok között. Így aztán sajnos, a vulkánkitörés helyszínére nem látogattunk el, ezt ma már nagyon bánom, de talán, ha még visszatérek, feltétlen megnézem. - merthogy ezt mondják a görögök is, - aki egyszer görög honban jár, az mindig visszatér. Ez a mondás igaz!

Tehát a programokból amiatt szelektáltunk, hogy legyen időnk egy kicsit a tengerparton napozni, pancsizni a hűs, csodálatos kristálytiszta tengerben, és sétálgatni ezen a pazar vulkánszigeten, csak úgy ráérősen.

Tehát, mikor a busszal a LOLOS panzióhoz értünk, ez kb. a tengerparttól 50 m-re van, már látni lehetett a csodálatos tengert.....

Itt a bejelentkezéskor, rögtön kínáltak bennünket Ouzóval, a házigazdát azonnal megismertük, s felajánlotta, hogy mivel ott a szállásunk mindig engedményt ad, ha fizetésre kerül sor.
A szobánk csendes, egyik oldaláról a Kamari hegyekre, - a hegy tetején megnéztük a földrengésmérő állomást, - és a tengerre láttunk, néha elhúzott egy-egy repülő felettünk, azokat is megcsodálhattuk, akár a tengerből úszkálás közben is.....

Sajnos, már este volt, elszaladt az idő, kimentünk a partra megcsodálni a naplementét. Ehhez a görög naplementéhez, semmihez sem hasonlítható,.......és a napfelkeltéhez sem.

Másnap korán reggel fél 4-kor álmosan kimentünk a partra megnézni a napfelkeltét, majd megcsodáltam a partot is.

Santorinin a homok, és a kavicsok feketék, a víz hirtelen mélyül, egyet lépsz, és zsupsz, máris nincs talaj a lábad alatt. Az élővilág - legalábbis a parton, más, nem találtunk egyetlen kagylót, vagy csigát sem, hogy souvenírbe szedjünk, ill. hazavigyünk, így aztán vásároltunk belőlük, szebbnél-szebbeket.
Ha vásárolni akar valaki, elég olcsó áron jut hozzá szinte mindenhez, igaz, nem vásárolni mentünk, de azért körülnéztünk, és a többi görög városéhoz képest, itt sokkal kedvezőbben az árak. Az ételek is olcsók, és finomak, az Ouzó is, amit pl. vittünk haza, sokkal olcsóbb mint Görögországban másutt.

Sajnos azonban, Santorini mivel délen, Törökországhoz közel fekszik, ezért nem annyira görögös, pl. itt a Sirtaki sajnos, - nem annyira "közkedvelt", mint pl. Görögország középső részein. Így aztán sajnos, a Sirtaki tánc itt kimaradt az életemből.
A víz kellemes, és kristálytiszta, a partszakasz, nem homokos, hanem síkos, csúszós, ha nem vigyázol, míg a partra evickélsz, visszaesel, visszacsúszol a vízbe.
 
Bebarangoltuk az egész Kamari vidéket, felsétáltunk a hegyre- gyalog, és átnéztünk a hegy másik oldalára, ez egy jó, egész napos túra volt, fárasztó, de megérte. A hegyről a kilátás pazar, így le nem írható, csak az tudja igazán, aki egyszer ott járt.

KÖVETKEZŐ OLDAL