Santorini - 2. rész

Másnap egy fakultatív kiránduláson vettünk részt, busszal kivittek bennünket a kikötőbe, és elhajóztunk a vörös és a fehér szigetekhez.

Mikor felszálltunk a kishajóra, perceken belül birtokba vettük. Mi a fedélzetre, a kapitány mellé telepedtünk le, egyébként elég sokan részt vettek ezen a túrán, - (nem volt drága, néhány euró/fő) ellentétben a vulkánkitöréshez vezető program az viszont nagyon drága volt, de messzebb is, (olyan 30 euró körül lehetett fejenként).

A képeken, sajnos, csak messziről látható a vörös és a fehér sziklás part, egyébként a hajó nem horgonyozhatott le a parthoz közelebb, így aztán a bátrabbak, s akik jobban bírták a még akkor reggeli hideg tengert, zsupsz beugrottak, és kiúsztak a partokra. - elég sok volt a bátor ember, de zömében fiatalok voltak. - Innen a hajóról is csodálatos volt a látvány, a víz ugyanúgy kristálytiszta, és a táj pompás, pazar!

Akik kimerészkedtek a másik partra, - persze ez jóval nagyobb úszótáv volt, mint a másik - elegük is volt mire visszatértek. Káprázatos sötétzöld köveket szedtek, ezzel volt a vörös sziget partja tele.
Jópofa dolog volt, mert a fiúk az úszógatyijukban hozták el ezeket a páratlan kavicsokat.

Ez a kép azért érdekes, mert a hajóról nézve, ahogy fordulunk a szigetek felé, ezekből a sziklákból két oroszlán sziluettje látszik kirajzolódni, és ez nem a fantázia szüleménye. Gyönyörű!!

A hajóprogram végén kikötöttünk, elbúcsúztunk a görög hajóskapitánytól, én ezen a részen egy jót pancsiztam a fekete homokos, akkor már kellemes tengerben. Itt sem mertem beljebb úszni, pedig tudok, de mivel idegen volt a víz mélysége, így aztán megelégedtem egy kis laza pancsolással.
Ezt még megkoronázta egy finom görög korsó sör, - hát valami mesés volt!

Innen vissza már busszal vittek bennünket a szálláshoz, volt aki kicsit elszunyókált, lehet hogy az Ouzótól, de miután már este lett, - s főleg aki kiúszta már magát - az bizony elbóbiskolt.

A többi napon kis kirándulásokat tettünk meg a szigeten, szamaragolni is lehetett volna, de én beértem egy kis simogatással, inkább a sétát választottam, gyönyörködni szerettem volna ebben a csodálatos tájban, vidékben.

Az emberek itt is, mint mindenhol Görögországban, barátságosak, kedvesek, segítőkészek, nagyon aranyosak.

Időközben vásároltunk egy-két souvenírt, én kagylókat-csigákat vásároltam szinte fillérekért, s elkövetkezett a búcsúvacsora ideje. A házigazda mondta, hogy ez a vacsi ajándék, jöjjünk vissza máskor is Kamarira és a LOLOS panzióba. Egy búcsú Ouzó, és reggel korán indulás, jött értünk a busz.

Korán, de még sötétben, úgy hajnali 3 órakor azért kimentem még a partra, elbúcsúzni Kamaritól, ahol felejthetetlen 5 napot töltöttünk. Megnéztem még a Kamari napfelkeltét, elbúcsúztam a parton a kutyáktól, akik mindig kísértek bennünket sétáink során.

Másnap a repülőre szállva, szégyen ide, szégyen oda, bizony elpityeredtem, s arra gondoltam, vajon mikor látom újra ezt a csodálatos vidéket.

Terveim szerint, remélem hamarosan, a mondást idézve!

Ajánlatunk: www.santorini.linkpark.hu

Utazási ajánlatok: www.lhputazas.hu

ELŐZŐ OLDAL