HIRDETÉS
HIRDETÉS

Nem volt színvonalas a 2016-os BL-döntő, de ritka érzelmes volt, mert Madrid egyik fele, a gazdagabb, a sikeresebb örömében, míg a szerényebb fele, az Atleticóé bánatában sírt. Harmadszor veszített BL-döntőt az Atletico, 11-edszer nyert a Real. A csapatot szezon közben átvevő Zidane a hetedik olyan edző, aki játékosként is nyert.

A Bajnokok Ligája történetében harmadszor fordult elő, hogy két éven belül megismétlődik ugyanaz a finálé. 2009-ben és 2011-ben a Barcelona mindkétszer legyőzte a Manchester Unitedet, előtte, 2005-ben és 2007-ben volt Liverpool-Milan. Szombat este a Real Madrid két év után ismét megverte a városi rivális Atleticót.

A meccsre menet találkoztam olyan szurkolókkal, akik részt vettek ebben a különös időutazásban, hiszen két éve Lisszabonba is elkísérték a csapatukat, és most is, és akkor is, ezúttal is büszkén énekelték a metróban, hogy spanyolok vagyunk. Úgy éreztem, mintha egy kicsit balesetet szenvedett volna az idő.

Az egyik Atletico-drukker egyébként Carrascóra hívta fel a figyelmem, aki nem volt ott két éve, a belga középpályás ugyanis erre a szezonra érkezett. A sebessége mellett a technikáját dicsérte, szerinte ő lehet a nyerő ember. Majdnem ő lett, de ne szaladjunk ennyire előre.

A meccs előtti beharangozónkban nem véletlenül tértünk ki Casemiróra, őt Zidane építette a csapatba, stabilabbak lettek vele a védekezésben, Modric és Kroos húzódott a két oldalára – utóbbi két éve nem volt a pályán –, ebben semmi meglepetés nem volt.

Mintha érezték volna Simeone csapatánál, hogy ő kulcsember lehet, mert az első rúgást ő kapta.

De Casemiro előtt maradt ki az első helyzet is, Bale-t csak szabálytalanul tudták visszatartani, a szabadrúgást a walesi végezte el, a brazil beleért az ötösön, Oblak kapus azonban hihetetlen reflexszel, lábbal hárított.

A Real érezhetően meglepte riválisát, talán azzal, hogy a három említett középpályás hátul maradva át akarja rúgni a védelmet, nem pedig körbeadogatni, ahogy a Barcelona és a Bayern is megpróbálta.

Az első negyedóra végén nem váratlanul és nem érdemtelenül előnybe került a Real.

Kroos szabadrúgása után a labda felé mozgó Bale zavartalanul csúsztatott, az ötösön belül Ramos berobbant, lesgyanús helyzetben volt, és közelről valahogy besodorta a labdát.

Két éve övé volt az egyenlítő gól a 93. percben, akkor Casillas megcsókolta, mert akkor miatta kerültek hátrányba.

Egyetlen BL-döntőn sem volt még gól egyébként ebben a percben.

Zidane cserélgette a két szélsőjét, volt, hogy 3 védővel állt fel, uralta volna a kispadon is a meccset a Real, nemcsak a pályán. Griezmann a félidő végén adott életjelet magáról, Torresnek azonban nem volt labdaérintése 45 perc alatt.

Ronaldón látszott, hogy nem teljesen egészséges, a testbeszédén olykor az érződött, hogy vonszolja magát, nincs meg benne a megszokott dinamika. Mindez csak tizedeket jelentett, de alighanem ennek köszönhető, hogy ez volt az első olyan BL-döntője, amelyiken nem volt eredményes.

A második félidő előtt nagyon rákapcsolt az Atletico tábora, a „vamos Atleti, vamos” kiáltásokkal küldte csatába a játékosokat, Simeone pedig változtatott, Carrascót hozta be, mert védekezéssel már nem mentek semmire.

Torresnek pedig egy perc sem kellett, hogy tizenegyest harcolt ki, Pepe a vádlijába rúgott. Griezmann állt a labda mögé, Navas egy sárgáért húzta az időt, a franciát viszont ez kizökkentette, a felső kapufára bombázott. Majdnem addig pattant a labda, mint mikor Mijatovics a hollandok ellen hibázott a 98-as vb-n.

Nagy hangrobbanás volt a stadionban, az Atletico-tábor csalódottságában, a Real értelemszerűen örömében üvöltött.

A folytatásban egyértelműen az Atletico irányította a játékot, Saul Nigez is egycsapásra veszélyes lett, Griezmannt nem vetette vissza a kihagyott büntető. Egy kavarodás után centiken múlt, hogy ne Navas hálójában kössön ki a labda.

A Real kontrára várt, a 70. percben aztán az első kontrája a kapuig jutott: a horvát Modric finom labdájával Benzema betört a 16-oson belülre, de mellbe rúgta az utolsó pillanatig kiváró Oblakot.

A 75. percre Zidane mindhárom cseréjét kihasználta, Ronaldo viszont a pályán maradhatott.

A 77. percben Modric Ronaldót szöktette, de a lövése középre ment, és nem okozott gondot. Egy perc múlva ketten is gólt lőhettek volna: egyikuk sem tudott. Ronaldo csellel próbálkozott, amikor már Oblak közelében volt, Bale pedig ugyan a kapus mellett elvitte, ám a gólvonalról a védők kivágták a labdát.

Nagy árat fizettek a helyzetért, mert az ellentámadásból egyenlített az Atletico. Gabi kiemelte a labdát a jobb szélen felfutó Juanfrannak, aki kapásból középre tette, a csereként beálló Vazquez lemaradt a másik cseréről, Carrascóról. Neki pedig nem volt nehéz dolga 5 méterről a léc alá lőni.

A 83. percben Ronaldo egy hosszú keresztlabdát nem tudott átvenni, és mivel mindez pár méterre volt Zidane-tól, az edző magyarázott neki valamit, ő viszont csak legyintéssel felelt. Nem hisztis, hanem inkább meggyötört legyintés volt ez.

Juanfran elfutása utáni beadásánál Torres nem találta el a kaput, Bale beadása sem volt a legjobb, négy perccel a vége előtt ellenben a walesi eldönthette volna a meccset, de Modric szögletére Pepével együtt érkezett, és egymást zavarták.

Marcelo elfutására Ronaldo jól érkezhetett volna, ha egészséges. Bevetődhetett volna, de nem tette, így elment keresztbe a labda.

Carrasco keresztbe sem tudta tenni, mert Ramos már a 90. perc utáni ráadásban elgázolta a kezdőkörben. Sárgát kapott, az Atletico pirosat szeretett volna. Kulcsfault volt és az utolsó esemény, jöhetett a hosszabbítás. Pontosan úgy, ahogy két éve, hogy teljes legyen az időutazás.

Zidane egy körbe terelte csapatát, hevesen és lendületesen magyarázott, Simeone inkább egyénileg fanatizált.

A hosszabbítás első helyzete Ronaldóé volt, Isco szöglete után Filipe Luisra fejelte rá a labdát, a védőről perdült Oblak kezébe.

Az Atleticón jobban érződött a fáradtság, a Real próbálta uralni a játékot, igazán veszélyes helyzete nem akadt.

Az utolsó 15 percre Zidane Ronaldóval beszélgetett a legtovább, mosolyogva váltak el. Marcelo beadása után Lucas Vazquez eldönthette volna a meccset a 120. percben, de a labdaátvétel nem fért bele, mert miután megállította a labdát, blokkolták a kísérletét.

Jöhettek a tizenegyesek. Mivel Ramos megnyerte a választást, a Real-szurkolók előtti kapuhoz lőttek.

1-0 - Lucas Vazquez begurított a bal alsóba
1-1 – Griezmann most laposan lőtte, a balra mozduló Navas mellett jobbra gurított

2-1 – Marcelo belőtte, ő is a bal alsót választotta

2-2 – Gabi a léc alá vágta

3-2 – Bale ő is a bal alsóba gurította

3-3 – Saul a jobb alsóba gurította, a kapusok még irányt sem találtak

4-3 – újra bal alsó, a kapus a jobb alsóba

4-3 – Juanfran kapufára lőtte

5-3 – Ronaldo megint balra, Oblak megint balra. Az első szlovén BL-győztes lehetett volna a kapus.

De a portugál lett háromszoros BL-győztes 2008 és 2014 után, másodszor a Real Madriddal.

Zidane fél év edzősködést után csúcsra jutott, Cristiano Ronaldo pedig fél kezét már negyedik Aranylabdáján érezheti: BL-gólkirály és BL-győztes lett, pazar tavaszon van túl.

Az Atletico pedig a lehető legmélyebbre került, harmadik BL-döntőjét is elveszítette: az elsőt, a 70-es években újrajátszással, a másodikat hosszabbításban, a harmadikat tizenegyesekkel.

Simeone 2/2 zakónál jár, azok után, hogy ebben a sorozatban kiverte a sokkal esélyesebbnek tartott Barcát és a Bayernt is. Ő mondta, hogy ez a világ két legjobb csapata, és hogy a harmadikkal a döntőben kell játszaniuk. Az már nem fért bele.

index.hu

Feltöltve: 2016.05.29.
Megnézve: 1238

| Többi

További hírek

Vissza a főoldalra