Törökország lelőtte az orosz légierő egyik vadászbombázóját hétfő reggel, arra hivatkozva, hogy a Szíriából átrepült gép megsértette az ország légterét.
Moszkva elismerte Szu–24-ese elvesztését, de visszautasítja, hogy a gép elhagyta volna Szíria légterét.
A két pilóta katapultált, egyikük állítólag Szíria északi részén felkelők fogságába esett. Egy szíriai lázadócsoport szerint a pilóta meghalt.
A gazdasági téren jó kapcsolatokat ápoló Törökország és Oroszország viszonya feszült a szíriai orosz beavatkozás óta. Ankara kifogásolja, hogy Moszkva Bassár el-Aszad szíriai elnök pártját fogja.
Október eleje óta már többször figyelmeztette Törökország a légterét megsértő orosz gépeket. Jegyzékben tiltakozott az oroszok észak-szíriai légi csapásai miatt is.
Lezuhant egy katonai repülő Szíriában a török határhoz közel – adta hírül a Turkish TV. Korábban egy MiG–23-asra tippeltünk a rossz minőségű felvétel alapján, de később az orosz védelmi minisztérium elismerte: az orosz légierő Szu–24-es gépéről van szó.
Egy szíriai lázadócsoport videofelvételt küldött a Reuters hírügynökségnek, amelyen a lelőtt orosz gép pilótája látható, aki a földön fekszik mozdulatlanul, súlyos sérülésekkel. Az egyik lázadó szerint a pilóta halott.
A gépet a törökök lőtték ki, ezt a török hadsereg is megerősítette. Az első, félhivatalos jelentések után az orosz védelmi minisztérium is elismerte, hogy
a kilőtt gép az orosz légierőhöz tartozott, vagyis egy NATO-ország légiereje épp ma reggel lőtt le egy orosz harci gépet.
Folyamatos a kavarodás a russian és a russian made angol szavak és kifejezések közti fontos különbség miatt, az első jelentéseknél nem volt teljesen egyértelmű, hogy csak a gép orosz származására (vagyis hogy orosz gyártmányú) gondoltak a források, vagy konkrétan az orosz légierőhöz is tartozott a gép.
Végül az orosz védelmi minisztérium által kiadott közleményt tisztázta a helyzetet, melyből kiderül, hogy
a gép a Szíriában szolgáló orosz kontingens tagja volt
a törökök egy légvédelmi rakétával lőtték ki a 6000 méter magasan repülő Szu–24-est
a gépet vezető két pilóta katapultált.
A két pilóta egyike állítólag a helyi szíriai erők fogságába került, de nem világos, kinek a kezébe. Egyes hírek szerint a szíriai türkménekhez került. Ők százezres kisebbségben élnek Szíriában. Törökország múlt hét pénteken már bekérette az ankarai orosz nagykövetet, tiltakozva az intenzív orosz légi csapások ellen Észak-Szíria azon területein, ahol a türkmének élnek.
A közleményből az is kiderül, hogy az oroszok bizonyítani tudják, hogy
a gép a szír légtérben repült, mikor kilőtték.
Ugyanakkor a török jelentések arról szólnak, hogy a török légvédelem többször is figyelmeztette a gépet, mielőtt lőttek, de nem kaptak választ. Eltérőek a hírek arról is, hogyan semmisült meg a gép: egyes jelentések szerint F–16-os török vadászgépek lőtték ki, mások szerint a földről találta el a légvédelem.
Török, orosz két rossz barát
Az orosz elnök szóvivője szerint meg kell várni a gép lezuhanásának pontos okát. Dmitrij Peszkov hangsúlyozta, hogy a védelmi minisztérium jelentése is csak valószínűsíti a vadászbombázó lelövését, egyelőre csak azt ismeri el, hogy a gép lezuhant – írta a Ria Novosztyi. Ugyanakkor Peszkov „nagyon komoly esetnek” nevezte a történteket.
A Szu–24-es ügye különösen érzékeny időpontban jött, a tervek szerint november 25-én az orosz külügyminiszter Isztambulba látogatna. Erről a külügyminisztérium korábban számolt be. Szergej Lavrov vizitjét a történtek fényében Peszkov nem kommentálta, a külügyhöz irányítva ezzel a kérdéssel sajtót. A Lavrov eredetileg az orosz–török stratégiai tervezési csoport immár ötödik megbeszélésére ment volna, hogy a közel-keleti ügyekről és elsősorban a szíriai rendezésről tárgyaljanak.
A két ország az elmúlt évtizedben szoros gazdasági kapcsolatban állt, Törökország mind nagyobb piacaként jelent meg az orosz gáz- és olajexportnak. Moszkva a Déli Áramlat gázvezeték tervének bedőlése után Törökországban képzeli el azt az alternatív gázszállítási útvonalat, amelyen keresztül, Ukrajnát végleg kiváltva elérné Európát.
Emellett a Roszatom már építi az ország első atomerőművét is, méghozzá sajátos konstrukcióban: az erőmű orosz tulajdonban maradna, Törökország hosszú távú áramfelvásárlási szerződést kínál fel a Roszatomnak.
Ugyanakkor a szíriai konfliktus alaposan lehűtötte az orosz–török barátságot. Ankara ugyanis a nyugati szövetségesekhez hasonlóan mielőbb el szeretné távolítani a hatalomból a szíriai elnököt, Moszkva viszont Bassár el-Aszad mellett kiállva vállalta az orosz légierő szíriai beavatkozását.
Máskor is hergelték egymást
Az tény, hogy nem ez az első alkalom, hogy a törökök a légterük megsértésével vádolják az oroszokat. Október harmadikán és negyedikén egy Szu–30-as és egy Szu–24-es gép hatolt be a török légtérbe előzetes engedély nélkül, és a török légtérvédelem akkor is többször figyelmeztette a gépeket, hogy ne tegyék.
Akkor a török légierő F–16-osait küldték fel, az orosz repülők akkor azonnal elhagyták a török légteret. A történet fontos részlete azonban, hogy mielőtt ezt megtették, a Szu–30-as pilótája majdnem hat percen át tartotta becélozva a radarján az elfogására felküldött török vadászgépet.
Az oroszok akkor azt állították, hogy csak navigációs hiba miatt tévedtek a határ rossz oldalára. A törökök már akkor jelezték, hogy bármilyen, az ország légterét megsértő gépet le fognak lőni, ahogy azt korábban is megtették, mikor a szír légierő MiG–23-asa és Mi–17-ese tévedt rossz helyre.
Október 16-án pedig egy drónt lőttek le a törökök. A szerkezetről később Ankara azt állította, hogy az orosz erőkhöz tartozott.
Érdekesség, hogy októberben egyszer már elterjedt egy olyan pletyka, hogy a török légierő lelőtt egy orosz gépet, de akkor kiderült, hogy csak álhírről volt szó.
Rizikós vadászbombázó
A 33 tonnás, 25 méter hosszú Szu-24-esek 1975 óta vannak hadrendben az orosz haderőnél. Még modernizált változata, a Szu–24M is a szovjet érához kötődik, a vadászbombázónak már az a konstrukciója is 32 éves.
A gép 1300-1600 kilométeres óránkénti sebességre képes, hatótávolsága 2850 kilométer. Legfeljebb 11 kilométer magasra repül. A bombák típusától függően 3-5 tonnát emel belőlük a levegőbe.
A Szu–24-et a szakemberek nem tartják a legjobb konstrukciónak: vezetése az átlagosnál is komolyabb felkészültséget igényel, de technikai okai is vannak, hogy csak a tesztelés alatt 14 gépet veszítettek el belőle.
Hadrendbe állítása után évi öt-hat zuhant le belőle – úgy, hogy Afganisztánban alig vetették be, és ott egyet sem veszítettek el. Többnyire a meghajtó romlott el és gyulladt ki a levegőben, de előfordult, hogy az állítható szárnyak okozták a tragédiát, amikor az átállításkor csak az egyik szárny változtatta meg a szögét.
1998-ban az orosz légierő főparancsnokának helyettese a parlamentben kijelentette, hogy a Szu–24-esek baleseti szempontból a legkockázatosabbak az orosz légierőnél.
index.hu
Feltöltve: 2015.11.24.
Megnézve: 1501